A tea a víz után a leggyakrabban fogyasztott ital. Sokan és rendszeresen vásárolják, stabil a kereslet: nagy üzlet. Érthető, ha a kereskedők sok mindenre hajlandók azért, hogy a nagy tortát még nagyobbra kerekítsék, és abból kivághassák a maguk szeletét. Ezért születnek azok a tudományosnak látszó szövegek, amelyek azt sugallják, hogy a tea szinte mindenre jó.

A teázás kezdetén, akik rendszeresen teát fogyasztottak, tehát forralva itták a vizet, sokkal kevésbé voltak kitéve azoknak a fertőzéseknek, amelyeket a tisztítatlan víz okoz. Jobb volt az általános fizikai állapotuk, ezért aztán ellenállóbbak lehettek minden más kórokozóval szemben. Ráadásul a tea kezdetben drága volt, csak azok ihatták, akik egyébként is az átlagnál sokkal magasabb életszínvonalon éltek, jól táplálkoztak, egészséges épületekben laktak. A tea lett az egyik kifejezője annak a misztikus bőségnek és biztonságnak, amire a legtöbb ember vágyik.

Amint a teafogyasztás „demokratizálódott”, tehát szinte mindenkinek szokásává lett, megjelent egy másfajta, igencsak jótékony hatása. A teázás gyakran lett közösségi cselekvés, a fogyasztók rendszeresen átélhették a szolidaritás, a szeretet, a kölcsönös megbecsülés, az értékteremtés közös élményét, vagyis naponta kiszabadultak a mindennapi lét okozta stresszből, a méltánytalanságok, a magány hálójából. A parányi dolgokban felfedezett nagyság mentálisan erősítette a lelket, így a test is ellenállóbb lett, kevésbé szenvedett a betegségektől.

Más kontinenseken élő emberek a kínai tea importálásával nem egyszerűen egy élelmiszert, élvezeti cikket kaptak, hanem egy több ezer év alatt kialakult misztériumot is. Ebből az alapból burjánzott elő a féligazságoknak az a sokszínűsége, amellyel a 21. században is nap mint nap találkozhatunk. Reklámok sokasága, az üzleti érdek terjeszti, hogy a tea mindenre jó, minden nyavalyát megelőz, sőt mindent gyógyít. Például sokan hiszik, hogy a tea jó másnaposság ellen, pedig a másnaposságra csak az előző napi mértékletesség jó…

A 20. században a legkorszerűbb analitikai módszerekkel vizsgálták a teát. Mindegyik kutatás megállapítja, hogy a teában nincs semmi ártalmas, ugyanakkor az egészségmegőrzés szempontjából vannak jótékony hatásai.

A teaital 99,9 százalékban víz. Mégis terjesztik, hogy a tea ételnek, energiaforrásnak is jó, pedig a tea energiatartalma gyakorlatilag nulla: 8 kJ, miközben egy ülőmunkát végző férfi napi energiaigénye legalább 10000 kJ. Gyakori vélemény, hogy a tea vitaminforrásnak is remek. Nos, egy csésze italban mint egy 0,6 mg C-vitamin lehet, ami persze a melegtől gyorsan lebomlik, fél perc múltán már csak a fele marad. Miközben az ajánlott napi C-vitamin-bevitel 100 mg. Ha tehát valaki azt állítja, hogy a tea táplál és jó vitaminforrás, akkor kételkedjünk.

Számos feljegyzés utal a kínai tea élettani és gyógyító hatására. A Zhejiang Kínai Orvostudományi Főiskola professzora, Lin Qianliang (a 20. században) 92 ősi kínai feljegyzés alapján 24 pontban összegezte a tea élettani hatását. Jó aluszékonyság ellen, idegnyugtató, javítja a látást, tisztítja az elmét, szomjoltó és nyálképző, megtisztít a belső hőtől, megszünteti a hőgutát, méregtelenít, segíti az emésztést, kijózanít, csökkenti a zsíros/olajos telítettséget, enyhíti az indulatokat, vízhajtó, székletet megindító, gyógyítja a vérhast, váladékképződést csökkentő, ellenállóvá tesz, erősíti a fogakat, szívfájást gyógyít és a fekélyt is, csökkenti az éhséget, javítja az erőnlétet, továbbá a hosszú élet hozója. Ez eddig 23 vonzó tulajdonság. De akinek ennyi nem elég, van huszonnegyedik jó élettani hatás is, mégpedig az egyéb.

Az Európai Bizottság 2011-ben felkért egy nemzetközi tudóscsapatot, hogy készítsenek jelentést a tea egészségügyi hatásairól. A tudóscsoport számos tudományos közlemény elemzését követően nagyon óvatosan fogalmazott a zöld, illetve a fekete tea egészségre gyakorolt hatásairól. Nem vitatták azt, hogy lehetnek pozitív hatások, ugyanakkor nem helyes a teát gyógyszernek tekinteni.

Nem becsületes tehát, ha üzleti megfontolásokból eltúlozzák a tea jó tulajdonságait, féligazságokat citálnak, vagy olyasmit állítanak, ami egyszerűen nem igaz. Azt viszont kijelenthetjük, ha rendszeresen és felváltva fogyasztunk zöld és a fekete teákat, akkor kimutatható mértékben csökkentjük a koszorúér-betegségek, a cukorbetegség, a rák, a magas vérnyomás kockázatát és a káros koleszterinszintet. Összességében néhány százalékkal mérsékelhetjük a fenti betegségek miatt bekövetkező halálozás valószínűségét. Tudjuk, időnként a placebo, tehát a nem-gyógyszer is gyógyít.

Sokan azért tea-elkötelezettek, mert egyébként is tudatos fogyasztók, rendszeresen sportolnak, gondolkodva táplálkoznak, tehát egészségesen élnek. Ilyen esetben a tea tehát nem ok, hanem okozat, de nem is ez a lényeg. A jó minőségű kínai tea mindenképpen a jobb élet metaforája – ha nem egyszerűen, mint anyagra gondolunk rá…

 Forrás: Baric Imre: A kínai tea