Tovább a vásárláshoz

A sheng puerh jele egy földből feltörő növényt ábrázol és sokszoros jelentésű: élő, megszülető, felnövő, egyúttal nyers, fővetlen. Magyarul fordíthatjuk egyszerűen zöld, sheng, vagy élő pu’erhnek. Ez a feldolgozási mód ugyanolyan nyers, rusztikus, mint maga a puerh, részben megegyezik a zöld teákéval, de különbözik is tőle. A zöld teák feldolgozása fonnyasztásból, majd egymást követő sodrásból és sütésből áll a végső besütés és szárítás előtt. A sütési fázisok funkciója a sodrás során felszakadó sejtek miatti polifenol oxidáció (kémiai fermentáció akadályozása, lassítása, megállítása. Ugyanezt a szerepet tölti be más zöld teák esetében a gőzzel való kezelés, vagy más hőkezelés (napon való szárítás).

• A jobb kezelhetőség alapfeltétele egy rövid fonnyasztási szakasz, ezalatt az egyébként is nagyméretű levelek víztartalma csökken.
• Ezután változatos technikákat alkalmaznak vidéktől, tradícióktól és a teáktól függően.  A legelterjedtebb a levelek kézzel történő sodrása, ami nagy méretük miatt inkább dagasztásnak tűnik.
• A sodrást sok tea esetében gyors, napon történő szárítással le is zárják, más teákat a zöld teák esetében egyébként megszokott módon wokban besütnek, majd megszárítanak. A hirtelen szárítás, vagy wokban sütés neve a sha qing, vagy, szó szerint a “zöld megölése” a teából (valójában inkább éppen a zöld konzerválásáról beszélhetünk).
• Az eredeti tömegének felét elvesztő szárított, leveles tea a formázott pu’erh alapanyaga, a mao cha.
• A mao cha már elkészíthető tea, magyarul leveles tea, de a piacon a későbbi tea értékének töredékét éri. Hogy miért, arra ad választ a zöld puerh jele. Azért mert ez a tea él. De ahhoz, hogy tovább éljen, formát kell adni életének.

A nagy levelű yunnani vad tea leveles teaként való tárolása és távoli vidékekre történő kereskedelme a szálas termények kezelésével egyenrangú gondot jelentett volna. A messze földön kívánatos teát a jó szállíthatóság és az idővel való szembeszegülés érdekében ősidők óta formába préselték. A Tang dinasztia idején egy kivételével minden hódolati tea gőzölt és préselt zöld tea volt. De a méret csak az egyik ok. Még az erősen besütött és gondosan tárolt zöld teák is 2-3 év elteltével sárga patinát vesznek föl, ízük elveszti a frissesség érzetet és halványulnak. A puerh viszont formába préselve gazdagító jelentős élvezeti értéket növelő átalakuláson megy át.  A teában szunnyadó energiákat valójában csak a forma és az idő keltheti életre.

A préseléshez a teát megmérik, préselés közben a teára egy belső címke nei fei kerül. A Nei Fei fontos azonosító jel. Mivel a tea közé kerül, egyfajta pecsétként, a gyártó ismertetőjegyeként funkcionál. Nem véletlen, hogy ma már hologramos nei feieket is alkalmaznak. Az előkészített teát egy lenzsákba gyömöszölik, megpörgetik, elegyengetik, (a lenzsák gubacsa lesz a puerh lepények hátoldalán látható “holdkráter” bemélyedése) és a lenzsákkal együtt lepréselik ( a kis rügyű, nagy erejű teákat  géppel), a nagyobb levelű, érlelésre szánt teákat kézzel-lábbal, kőnehezékkel. A gépi prés hidraulikus és több tonnányi erőt fejt ki a teára. Igaz, hogy azt tovább “kínozza”, viszont a nagy erővel egymáshoz záródó levelek sokkal kisebb mértékben jutnak oxigénhez.  A préselés közben a teákat a jobb formatartás miatt gőzzel kezelik.

Az emberi erővel préselt, magától értetődő módon lazább lepények gyorsabban érnek és tovább élnek. A gépiek túl erősek lennének laza, leveles állapotban, a lepény hamar kihunyna, a csészében pedig élvezhetetlen lenne. Minden mindennel összefügg, tea, pr és és csésze. A kész lepényeket szárítják, majd szépen díszített papírba csomagolják. A papír dísz, embléma, pecsét, védőeszköz és a gyűjtők kedvelt tárgya.